Csernoch János bíbornok, hercegprímás: Méltóságos főrendek! A nagyméltóságú elnök úr hangot adott a méltóságos főrendek mélységes fájdalmának, amelyet megboldogult apostoli királyunk elhunyta felett érezünk. Jól esik ezekben a szomorú napokban szívünkön könnyíteni, és érzéseinket nyilvánítani. Azért hálás köszönetet mondunk a lelkünk érzéseiből szőtt kegyeletes beszédjéért.
Ahol annyiszor nyilvánítottuk legmélyebb hódolatunkat és törhetlen jobbágyi hűségünket az élő király iránt, ott most elsiratjuk, meggyászoljuk, elbúcsúztatjuk őt. Ha már életében is elfogódott lélekkel beszéltünk a mi királyi atyánkról, akinek a szenvedésektől megtört, jóságos agg képe lebegett előttünk, úgy most szent meghatottsággal szólunk a megdicsőült királyról, aki az örök világosság fényességéből tekint le reánk.
Válasszal tartozunk neki. Ő végrendeletének megható soraival beszél hozzánk: «Hálásan köszönöm kedvelt népeimnek a hűséges szeretetet, amellyel Irántam és Házam iránt szerencsés napokban és a szorongatás pillanataiban viseltettek. A ragaszkodás tudata jól esett szívemnek és erőforrásom volt uralkodói kötelességem teljesítésében. Őrizzék meg hazafias szellemüket utódom számára is…«
A gyásznak szomorúságában vigasztalás nekünk, hogy királyunk átérezte nemzetének hűséges ragaszkodását és szeretetét. A mi lelkünk árama eljutott az ő szívéhez és erőt adott neki. S a nemzet szeretetének kapcsolata a nagy király lelkével nem szűnt meg a király halálával. Az ő hosszú, áldásteljes uralkodásának alkotásai, értékei és szelleme tovább élnek. A szigorú alkotmányosság, a nemzet történeti kialakulásának és vágyainak megértése és tisztelete, az állami rend szilárd alapjainak, a vallásnak és erkölcsnek védelme a legnemesebb socialis érzék, amely a trónnak fénykörében az uralkodó boldogságát a népnek boldogságával kötötte össze, az országnak belekacsolása a legtermészetesebb szövetségbe, amely ebben a világháborúban fényes igazolást nyert és hadseregünket nagy diadalokhoz vezette, a béke és a békés munka szeretete, a vele járó örvendetes haladás és fejlődés I. Ferencz József uralkodásának halhatatlan hagyományai. Ezek a hagyományok mindenkor a legőszintébb hálát és szeretetet fogják kiváltani I. Ferencz József dicső emléke iránt. Mi tehát lelkesen válaszolhatjuk a királynak utolsó üzenetére, hogy életében iránta tanúsított alattvalói szeretetünket örökre megőrizzük.
Méltóságos főrendek! Mióta emberek élnek, a halottak végakaratát mindenkor szentnek tartották. Fokozott mértékben szent előttünk a ravatalon fekvő nagy királynak utolsó akarata. Megfogadjuk a hűséget, a halálig tartó ragaszkodó szeretetet az ő utódának, a viruló ifjúságban, a remények gazdagságával jövő IV. Károly király ő Felségének is. Megfogadjuk azzal az elszántsággal, mint eleink ajánlották életüket és vérüket a legmagasabb uralkodói család ősanyjának, Mária Teréziának. Megfogadjuk annál nagyobb örömmel, mert új királyunk nemzethez intézett első szózatában nemcsak I. Ferencz József trónja, hanem szelleme örökösének is vallja magát. Földíszíttetni kíván mielőbb Szent István király koronájával, hogy a magyar alkotmány iránti tiszteletéről tanúságot tegyen és minél erősebb szálakkal kösse magát a magyar nemzethez. Amikor tehát az új királynak hódolunk, hódolunk a megboldogult király köztünk élő lelkének. Legyen ez a lélek a magyar nemzet védőszelleme, győzelmének és boldog békéjének záloga. Amint a dicsőségesen elhunyt király a vértanúk pályáját befutván, most a győzelem pálmájával lebeg felettünk, úgy érje meg a szenvedésben vele egybeforrott nemzet is a diadalt és békét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.