Boldog emlékű királyunk, I. Ferenc József Ő Felsége halotti képmása előtt úgy érzem, jelképes áldozat részesei vagyunk.
Magyarország újkori történetének három korszaka volt gazdag és bőkezű kulturális alkotásokban, három korszakát jellemzi a céltudatos nemzeti művelődéspolitika. Az első - Oláh Miklós és Pázmány Péter, Erdélyben Bethlen Gábor és Rákóczi György kora - az egyházi kultúrpolitika, egyházi és felekezeti intézmények korszaka; a második - József nádor, a Széchenyiek, Telekiek és társaik érája - a főúri kultúrpolitikáé, társadalmi alkotásoké; a harmadik - a kiegyezést követő négy évtized, mikor az állam fogalma egybeolvadt Ferenc József személyével - az állami kultúrpolitika, állami alkotások kora.
Mai ünnepségünkön e három korszak szelleme ölelkezik. Széchenyi Ferenc és József nádor megifjodott múzeumában a nagy alapítók ivadékainak és utódainak élén Pázmány Péter méltóságának örököse hódol Ferenc József emlékének, mint a történeti Magyarország feltámadásához vezető kultúrmunka szimbólumának. S a régi fényükben tündöklő öreg falak közt kultúrfejlődésünk három hatalmas tényezője - egyház, állam és társadalom - a múltnak áldozva tesz tanúságot a nemzet élni- és áldozniakarásáról, kultúránk jövőjébe s vele Magyarország feltámadásába vetett erős hitéről.
Ez áldozat, e hitvallás hatása alatt Nagy-Magyarország és a nemzeti kultúrmunka élő szimbólumaként veszem át halott királyunk remekbe öntött utolsó képmását.
Beszéd 1926. évi október hó 22-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.