Csernoch János beszéde (I. Ferenc József halála)

Csernoch János bíbornok, hercegprímás: Méltóságos főrendek! A nagyméltóságú elnök úr hangot adott a méltóságos főrendek mély­séges fájdalmának, amelyet megboldogult apostoli királyunk elhunyta felett érezünk. Jól esik ezek­ben a szomorú napokban szívünkön könnyíteni, és érzéseinket nyilvánítani. Azért hálás köszö­netet mondunk a lelkünk érzéseiből szőtt kegye­letes beszédjéért.

Ahol annyiszor nyilvánítottuk legmélyebb hódolatunkat és törhetlen jobbágyi hűségünket az élő király iránt, ott most elsiratjuk, meg­gyászoljuk, elbúcsúztatjuk őt. Ha már életében is elfogódott lélekkel beszéltünk a mi királyi atyánkról, akinek a szenvedésektől megtört, jóságos agg képe lebegett előttünk, úgy most szent meghatottsággal szólunk a megdicsőült királyról, aki az örök világosság fényességéből tekint le reánk.

Válasszal tartozunk neki. Ő végrendeleté­nek megható soraival beszél hozzánk: «Hálásan köszönöm kedvelt népeimnek a hűséges szere­tetet, amellyel Irántam és Házam iránt szeren­csés napokban és a szorongatás pillanataiban viseltettek. A ragaszkodás tudata jól esett szívemnek és erőforrásom volt uralkodói kötelességem teljesítésében. Őrizzék meg hazafias szellemüket utódom számára is…«

A gyásznak szomorúságában vigasztalás nekünk, hogy királyunk átérezte nemzetének hűséges ragaszkodását és szeretetét. A mi lel­künk árama eljutott az ő szívéhez és erőt adott neki. S a nemzet szeretetének kapcsolata a nagy király lelkével nem szűnt meg a király halálá­val. Az ő hosszú, áldásteljes uralkodásának alko­tásai, értékei és szelleme tovább élnek. A szi­gorú alkotmányosság, a nemzet történeti kiala­kulásának és vágyainak megértése és tisztelete, az állami rend szilárd alapjainak, a vallásnak és erkölcsnek védelme a legnemesebb socialis érzék, amely a trónnak fénykörében az ural­kodó boldogságát a népnek boldogságával kötötte össze, az országnak belekacsolása a legtermészetesebb szövetségbe, amely ebben a világháborúban fényes igazolást nyert és hadseregünket nagy diadalokhoz vezette, a béke és a békés munka szeretete, a vele járó örvendetes haladás és fejlődés I. Ferencz József uralkodásának halhatatlan hagyományai. Ezek a hagyományok mindenkor a legőszintébb hálát és szeretetet fogják kiváltani I. Ferencz József dicső emléke iránt. Mi tehát lelkesen válaszolhatjuk a királynak utolsó üzenetére, hogy életében iránta tanúsított alattvalói szeretetünket örökre megőrizzük.

Méltóságos főrendek! Mióta emberek élnek, a halottak végakaratát mindenkor szentnek tartották. Fokozott mértékben szent előttünk a ravatalon fekvő nagy királynak utolsó akarata. Megfogadjuk a hűséget, a halálig tartó ragasz­kodó szeretetet az ő utódának, a viruló ifjúság­ban, a remények gazdagságával jövő IV. Károly király ő Felségének is. Megfogadjuk azzal az elszántsággal, mint eleink ajánlották életüket és vérüket a legmagasabb uralkodói család ős­anyjának, Mária Teréziának. Megfogadjuk annál nagyobb örömmel, mert új királyunk nemzet­hez intézett első szózatában nemcsak I. Ferencz József trónja, hanem szelleme örökösének is vallja magát. Földíszíttetni kíván mielőbb Szent István király koronájával, hogy a magyar alkotmány iránti tiszteletéről tanúságot tegyen és minél erősebb szálakkal kösse magát a magyar nemzethez. Amikor tehát az új királynak hódolunk, hódolunk a megboldogult király köztünk élő lelkének. Legyen ez a lélek a magyar nemzet védőszelleme, győzelmének és boldog békéjének záloga. Amint a dicsőségesen elhunyt király a vértanúk pályáját befutván, most a győzelem pálmájával lebeg felettünk, úgy érje meg a szenvedésben vele egybeforrott nemzet is a diadalt és békét.