2009. május 10., vasárnap

Kezdődik az előszó a magyarok krónikájához

2. "Énáltalam kormányoznak a királyok" - mondja az Úristen Bölcs Salamon szavai által a Példabeszédek könyvének nyolcadik fejezetében. "Dicsőséges az Isten az ő szent helyén," csodálatos fenségében, kimondhatatlan bölcsességének mélysége semmiféle korlátok közé zárva, semmiféle határok közé szorítva nincs; igazságos ítéletű döntésével irányítja az eget és a földet egyaránt. S bár valamennyi szolgáját felmagasztalja, fenséges jutalmakkal ékesíti, és az égi boldogság birtokosává teszi, mégis - hogy az arra méltókat méltóképpen jutalmazza - magasabb méltóságok jelvényeivel tünteti ki, és a jutalmak bőségesebb áradatával halmozza el azokat, akiket erre méltóbbaknak lát, s akiket nagyobb érdemeik fénye ajánl, mint ahogy világosan kitetszik ez a híres magyar királyok által aratott nagy hírű győzelmek felmagasztalásából. Ők, minthogy az isteni hatalom segedelmében bíztak, királyok és császárok reájuk támadó hadrendjeit fölényesen megfutamítva, táboraikat földúlva hatalmasak lettek a hadban, és senki sem bírt nekik ellenállni a harcban. Ez az, amit egyértelműen kimond az isteni jóslatban leírt ige: "Énáltalam - mondja az Isten -, és nem a saját erejükből kormányoznak a királyok," s fognak uralkodni a magyar királyok. Ebben először is a fölülmúlhatatlan erőt adó isteni hatalom nyer megfogalmazást: "Énáltalam - mondja -, aki végtelen erejű vagyok, minden vezetőt segíteni képes." Mert "én leszek az, aki öl és életre kelt, aki lesújt és gyógyít, és nincs, aki az én kezeim közül kimenthetne; a szűkölködőt a porból, hogy a főemberek társaságában üljön, és a királyi szék legyen az övé." Ezért teszi hozzá: "kormányoznak a királyok," azok, akik rendelkeznek az igazságosság méltányosságával, a bölcsesség világosságával, a béketűrés nyugalmával, az irgalmasság könyörületességével, mint ahogy ezt a Példabeszédek könyvének szent kinyilatkoztatása tanúsítja a huszadik fejezetben: "Az irgalmasság és az igazság oltalmazza a királyt, és a könyörületesség szilárdítja meg a trónját."

S ismét más helyen ezt mondja az Írás: "A bölcs király trónusán" ülve "a tekintetével szétszór minden gonoszságot". Salamon pedig így szól a Bölcsesség könyvének hatodik fejezetében: "A bölcs és könyörületes szívű király erőssége a népnek," "és szétszórja az istenteleneket" azzal, hogy a neki alávetett népeket kiragadja a zsarnok kezéből. Híven beteljesedik ez a magyar királyok esetében, akik az összes zsarnokot legyőzve gondoskodásukkal elérték, hogy Magyarország népei a béke szépségében és gazdagságot adó nyugalomban éljenek, s mindezt azáltal, hogy valamennyi királynál jobban félték az Úristent. Ezért van írva a Második Törvénykönyv tizenhetedik fejezetében: "Szólván az Isten ezt mondja a királyokról": a király, akit megválasztottak, "miután országának trónjára ült, írassa le magának az Isten törvényét, tartsa magánál és olvassa azt életének minden napján, hogy megtanulja félni Urát, Istenét, és megőrizni az ő szavait, melyek a törvényben vannak leírva, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő maga, valamint fiai is a földön," és övé legyen a dicsőségem mindörökké.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.