Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Érzem feladatom egész súlyát, amidőn a mai gyászosan ünnepélyes alkalommal felszólalok. Hiszen, t. ház, ez a pillanat nem alkalmas megdicsőült nagy királyunk világtörténelmi alakjának méltó jellemzésére, arra pedig, hogy mindnyájunk lelkét betöltő érzelmeinknek szavakban adjak méltó kifejezést, nem érzem képesnek magamat.
Megboldogult királyunk a magyar nemzet történelmének nagy alakjai közé tartozik: egyike ama nagy történelmi alakoknak, akik évszázados tradíciókkal szakítva, évszázadok útvesztőjéből vezették ki a nemzetet, akik megtalálták a helyes kibontakozás útját és biztos alapot raktak le egy boldogabb utókor számára. Egyike Ő a nemzet nagy jóltevőinek, aki békés megoldását találta megoldhatatlannak látszó problémának, amely küzdelem, szenvedés és gyász forrása volt a nemzetre nézve hosszú évszázadokon keresztül. Az ő világtörténelmi rendeltetése, az ő életének műve e problémáknak megoldása volt.
Hosszú uralkodásának 1848, 1867, 1896 és 1914 megannyi jelzőkövei. Trónra lépte a sokáig lappangó ellentétek végtelen egymásra törésének katasztrofális korszakába esett. E végzetes küzdelmek és az azokat követő gyászos korszak tanulságaiból merítette azt a mentő gondolatot, amely élete delén a magyar nemzettel való kiegyezés révpartjához juttatott királyt és nemzetet. Majd három évtized békés fejlődésére a nemzettel együtt örülve tekint vissza és lélekben egybeforrva a nemzettel üli meg a magyar állam ezredéves emlékünnepét, kevés vártatva rá a negyvennyolcas törvények megalkotásának ötvenedik évfordulóját.
A béke műve folyik tovább. De nem adatott meg neki, hogy élete végéig élvezze a béke jótéteményeit. Tornyosultak a fellegek körülöttünk. Mind szemmel láthatóbb jelekben mutatkoztak ellenségeink gonosz indulatai. Provokáció provokációt ért és a világ legbékésebb fejedelme élete alkonyán trónjának, birodalmainak, mindnyájunk fenyegetett létének védelmére kardot rántani kényszerült. És t. ház, művének értéke ekkor tűnt ki igazán. A reánk zúdult nagy világkonflagráció tűzpróbája bizonyította be, hogy a magyar nemzet évezredes jogát és nemzeti létfeltételeit akadályozó intézmények elhárítása, amitől pedig oly sokan féltették a nagyhatalmi állást, az erőnek, a minden veszéllyel diadalmasan dacoló élő erőnek és hatalomnak milyen magas fokára emelte a monarchiát. Most bizonyult be igazán, minő erőforrás a magyar nemzet a nagyhatalmi állásra nézve, csak sikerüljön eltávolítani a magyar nemzet jogait és szabad fejlődését gátló intézmények bilincseit. Most tűnt ki igazán, minő végzetes tévedés volt erőforrást látni a békóban. Hisz a békó megakadályozhatja ellentétek kitörését, csendet, külső nyugalmat teremthet, de erő forrása nem lehet soha. Csak a nemzet erejének szabaddá tétele adhatta meg ez erőkifejtésnek azt a makszimumát, melyre ennek az ezer veszélytől környezett monarchiának, ennek az ezer ellenség túlerejétől körülvett magyar nemzetnek feltétlen szüksége van. Ez volt a valódi nagyhatalmi érdek, ez volt a valódi feladat. A magyar nemzet törvényes jogainak és létfeltételeinek a közös védelem, a katonai és külügyi akcióképesség feltételeivel való összhangbahozatala útján kellett szabaddá tenni a magyar nemzet előtt a tért, kellett lehetővé tenni azt, hogy latba vesse a közös biztonság, a közös dicsőség, a közös erő nagy céljaira a benne rejlő egész erőt. Úgy hogy boldogult nagy királyunk élete művének igaz megpecsételése, életének apoteózisa a jelen világháború.
Az út, amelyen a kiegyezéstől a világháború nagy erőpróbájáig eljutottunk, nem volt könnyű, nem volt sima, nem volt egyenletes. Zátonyok és örvények között kellett elevezni; fennállott még az ellentétnek, a súrlódásnak, a bizonytalanságiak számos momentuma s voltak pillanatok, amidőn kétségesnek látszott a siker. A mű megalkotójának is lehettek kétségtől, gondtól, aggodalomtól megzavart órái.
De hogy mindezen bajok, veszélyek és nehézségek felett a kiegyezés műve, nemzet és király békés, összhangzatos együttműködésének magasztos ügye diadalmaskodott, az igen nagy részben az ő atyai gondosságának, az ő megtisztult bölcsességének, az ő kiapadhatatlan türelmének és azoknak a nagy egyéni tulajdonságainak köszönhető, amelyek biztosították számára az egész nemzet hódolatát, ragaszkodását, bizalmát és szeretetét és olyan felejthetetlenné teszik emlékezetét mindazok előtt, akiknek megadatott, hogy közelébe juthassanak. A megtestesült államérdek volt. Egész fejedelmi tevékenységében nem ismert más tekintetet. S a megtestesült kötelességérzet volt. Egész fejedelmi élete a fáradságot, pihenést, csüggedést, önkíméletet nem ismerő szakadatlan, lankadatlan munkásság folyamata volt. És, t. ház, az erős kötelességteljesítésnek ebbe a kemény munkájába belevitte jóságos lelkének meleg szeretetét. Megadatott neki tiszta és nemes lelkének az a nagy tulajdonsága, hogy jól ismerte és mégis szerette az embereket. Elnéző volt mások hibáival szemben, derült életbölcsességgel szemlélte az emberi gyarlóságokat. Egy tiszta és nemes szív igaz érzésével örült minden szép, jó és nemesnek, amivel találkozott.
E kettős jellemtulajdon: a kemény kötelességérzet és a lelki jóság adta meg egyéniségének különös varázsát. Ebben rejlett forrása annak a lelki nagyságnak, amelyik annyi megpróbáltatáson diadalmaskodott, annak a sztoikus — nem, a szó nem helyes -— annak a keresztény lelki erőnek, amelyet nem törhettek meg a sorsnak egymást érő szüntelen csapásai.
Gyengülő testi erővel, de törhetetlen lélekkel szentelte magát a mai komolyan nagy idők nagy feladatainak. Dolgozott híven mindhalálig. Élete utolsó napján láztól gyötörve erőltette a munkát s meghagyta, hogy költsék fel másnap félnégykor, amidőn utoljára hunyta álomra szemeit.
Ezt a parancsát nem lehetett teljesíteni. Pihenni tért, eltávozott; ebből az elalvásából e földi létben nem várt reá több felébredés.
Bennünket gyászbaborult lélekkel fog el annak a nagy űrnek sajgó tudata, amelyet távozásával maga után hagyott, de egyúttal lelkünk kegyeletének egész melegével fordul emlékezete felé.
Legyen emléke áldott a jelen kor és a késő utókor előtt. Legyen élő tanulság és felemelő nemes példakép mindnyájunk előtt. Amíg magyar lesz e hazában, keresse fel azt a késő utókornak hálás kegyelete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.