Esterházy Miklós: "Nyitra megyéhez" (1623)

Eszterházy Miklós Nyitra megyéhez, úgyis mint érsekujvári főkapitány úgyis mint országbiró, valamint a Bethlen hadaitól még el nem özönlött többi dunai megyékhez adott levelében a következő ellenmondást vetette közbe:

Spectabiles, magnifici, generosi, egregii et nobiles domini, amici et vicini observandissimi. Salute et nostra commendatione praemissa. Az minapi, kegyelmeteknek irt levelemnek utána két rendbeli levelének másokat láttam az erdélyi fejedelemnek, kin fölötte igen csudálkoztam, mivelhogy egyikben úgy látom, hogy az erdélyi fejedelem gyülésbe hivat bennünket, másikban azt parancsolja, hogy maga vármegyéje megszállja Nitrát. Melyet értvén, hogy mind ittvaló generálisságomnak tisztinek eleget tegyek, s mind az nagy szabadságtalanságra menő állapotját látván édes hazámnak, országbiróságomnak tiszti szerént is ennek ellenzője legyek: semmiképen nem mulathattam el, hanem kénszerítettem ez levelemmel ktket megtalálnom, kérvén s intvén és ugyan obtestálván kegyelmeteket, hogy semmi uton az erdélyi fejedelem kivánságinak ne engedjen, mert ez lészen szép szabadságunknak hazánkkal egyött utolsó veszedelme. Holott de valyon s honnét vette, s kiadta ez authoritást az erdélyi fejedelemnek? s mi közi hozzánk, hogy minket gyülésbe híjon s ily absolute parancsoljon magunk országában s főképen keresztyén atyánkfiai ellen való támadásra és várvívásra? Kit jóllehet, tudom, lát ktek, hogy kezében vett tüzes fegyvere és pogányokkal való értelme bátorítja légyen mindezekre, az kivel ím minemü kíméletlenség alá vetette szegény édes hazánkat nemzetünkkel egyött, nyilván az is kteknél: bizonynyal elhidje ktek, ha még sem akar fölserkenni, és hazája szép törvényének, szabadságának, országa megmaradásának oltalmához nem fog nyúlni, ez fog ennek az szegény hazának, kit régen jövendölnek, utolsó veszedelme lenni. S ez az üdő is bizony az, az kiben ím ez magunk nemzetéből álló fejedelem az török jármában és igájában fogja nyakunkat vetni. Mert nemde, ki ne lássa azt, hogy mint valami mészárszékre úgy akar öszvebegyöjteni bennünket maga és az pogányok fegyvere kezében ? Kinek, ha igaz fejedelmünk volna is, és magunk, közönséggel, szabad akaratunkból adtuk volna ezt az hatalmat is neki, semmiképen nem tartoznánk vele, hogy kivánságinak engedjönk; és nagy esztelen ség vaksága is volna bizonynyal az, hogy az keresztyén vérbe mártott fegyvere köziben mennénk; s így annyival inkább, hogy, az mint mondám,nem mi adtuk ezt az hatalmat neki, sem valami rendes és igaz uton nem vette maga is magának, hanem az pogánysággal való értelemből vadnak mind ezek. De bár minden félelem és bántás nélkül oda mehetnénk is tűzzel s pogány fegyverével körülvött gyülésében: azt vélje ktek, hogy ott édes hazájának ily veszedelmes tüzének megoltását fogja avval, az ki meggyujtotta, végezhetni? Semmiképen, hitemre, nem; hanem mindeneknek ott kellenék ülni és azt köllene mondani, végezni az mit az akarna, az ki fegyverét vérünkbe mártotta s országunkat pogányok prédája alá vetette; ki felől, bizonyosan hihetjük, hogy ha ebben nem szánja és kéméli ím majd szintén utolsó veszedelemben lévő szegény édes hazánkat, mint gondolhatjuk meg, hogy az gyülésben egyött lévén, megszállétja mind ezeket és csendességben hozza hazánkat? Nem az, hitemre mondom, az ő célja ebben, hanem az, hogy az kihez most másképen nem fér, ott kösse nyakon, és viszont készerejtő fegyverével azt végezvén az mit akar, azt osztán mint ország végzését azon fegyverrel oltalmazza, utolsó veszedelmével szegény édes hazánknak és nemzetünknek. S ha már annakokáért, valakik ezt látják, Isten igazságát, s igaz választásból lett kegyelmes urunk, koronás királyunkhoz való kötelességeket és édes hazájokhoz való szereteteket előttök nem viselik is: ottan vegyék szemek eleiben az sok keresztyén lölköknek pogány kézben való viteleket és magok s országok ily gyalázatos veszedelmeket; nyuljanak minden rendek, kicsintől fogva nagyig, magok és ez kéméletlen pogányok közében égő szegény édes hazánk oltalmához. Ne is rettegjünk ez, Isten, urunk és igaz igyünk ellen fölvett fegyvertől; velünk vadnak mindazok, az kik ellen ez az kéméletlen fegyver fölvétetett; s csak vakúl és bolondúl, szabad akaratunk szerint járomban nyakunkat ne fogjuk: soha kedvünk ellen veszedelmes szándékját végben nem viszi rajtunk, hanem Isten igen rövid nap az mi igaz fölkent királyunknak már fölemelt és oltalmunkra kinyujtott karjainak erejével kiviszen ez nagy inségből. Megis kérem és intem, sőt Istenre készerejtem kteket, ez gyalázatos veszedelemnek és szabadságtalanságnak semmi uton consensusát ne adja, hanem annak minden úton ellene álljon; jobb, most ideigvaló külső kárt vallanunk, hogysem jó nemünknek s böcsületünknek gyalázatos sérelmével örökké való rabság alá adjuk magunkat. Ez mellett protestálok is, hogy fogyatója nemzetünknek nem akarok lenni, és országunkat pusztétani sem kivánom, látván nagysokaknak arra fölemelt eszét és kedvét is; de bizonnyal mondom: hogy valaki arra az gyülésre mégyen, ő felségétől is, az mi kegyelmes urunktól, koronás királyunktól hitlennek tartatik; s mi is az én alattam való vitézekkel mindazokat nyilvánvaló, kegyelmes urunk, országunk és szép hazánk szabadságinak árulóinak tartván, valaminemö ellenséges dolgot megtudunk cselekedni ellenek, mindeneket megcselekeszünk mind magok személyeken s jószágokon. Az mi pediglen némely várak alá táborban való hirdetését illeti, nem tartozik abban is engedni ktek, mert pogány dolog ez, hogy magunkkal, magunktól akar török birodalma alá várakat ostromoltatni és vétetni velünk; holott azt, valamint él, oly nyilván hidje ktek, hogy az mit az erdélyi fejedelem bir és maga alá hajt, mindazokban csak szolgája az mi, természetünk szerint való ellenségünknek az töröknek. s főbb és elsőképen amaz tartja magáénak.

S mire nézve kölletnék tehát, bár, az mint föllül is irám, szintén igaz választott fejedelmünk volna is, arra menni kteknek maga gyalázatos veszedelmével ? Így véteté az magyaroktól az magyarokkal az töröknek Lippát is több szép erősségekkel együtt: s talám hasonló példát látunk itt is igen rövid nap, ha az ő rendetlen parancsolati után indúl ktek. Kevesebb segedelemért adák Váczot ezelőtt az töröknek; hidje ktek, nagyobb bérért jött most ki, csak hogy még ennek fűben elrejtett kígyója. Látván azért azaránt is afféle dolgokat maga veszedelmére következni, kteknek ezt ugyan tanácslom, és tisztem szerént intimálom is kteknek, hogy az mi anélkül is magáé, annak békét hagyjon, és ellenségképen se egyikre se másikra ne menjen, s véle se magát se mást ne fogyasszon, mert, hitemre mondom, hogy mint az természet szerint való ellenséget úgy tartom mindazokat, valakik arra mennek, és éjjel nappal, tűzzel vassal mind magokon és jószágokon rajtok leszek, és mint hazámnak s uramnak és szép szabadságomnak árulóit úgy nem kímélem,— kiről még is protestálok. Isten tartsa meg kteket. Datum in Ujvár die 27 Octobris anno 1623. Spectabilium, magnificarum, generosarum, egregiarum et nobilium dominationum vestrarum servitor, amicus et vicinus paratissimus comes Nicolaus Eszterházy de Galantha.